Mosószóda
Mosószóda

A MOSÁS HASZNÁLATA ÉS TÖRTÉNETE

Amosás az emberiséget valószínűleg a textíliák megjelenésétől kezdve foglalkoztathatta. A víz tisztító hatásáról már az őskorban tudtak, de akkor még bizonyára nem mostak vele. Arról viszont már írásos bizonyítékok vannak, hogy az ókori egyiptomiak rendszeresen mosakodtak és ruháikat is tisztították növényi zsírokból és alkáli sókból készített anyagokkal. Ezek a készítmények voltak a szappanok ősei. A szappanokat a keresztes lovagok terjesztették el egész Európában.

A mosás használata és története

A szappan szóval egyébként már a Bibliában is több helyen találkozhatunk, ahol az eredeti szöveg mindenhol növényi eredetű lúgot említ, vagyis ezek még nem felelnek meg a mai szappanoknak. De azt már akkor is tudták, hogy az állati zsiradék vagy a növényi olaj hamuzsírral való főzése egy vízben jól oldódó, síkos anyagot eredményez. Az ókori görögök és rómaiak is lúgos anyagokat használtak a tisztításhoz. Különleges szerepe volt a rothadt vizeletnek, melybe lábbal nyomkodták a koszos ruhát, ami kellemes ugyan nem volt, viszont hatásos igen, mivel a vizelet ammónium-hidroxid tartalma elősegítette a tisztulást.

Egyes források szerint a szappant a gallok találták fel, akik nem annyira ruhájuk, mint inkább hajuk tisztítására használták. Ők már készítettek szappanszerű anyagokat, de drága előállítása miatt nem volt széles körben elterjedt a használata.

A VII. századi Európában már találkozunk szappanfőzőkkel, akik növényi hamu és növényi/állati zsiradék valaint illatok felhasználásával, titkos receptek segítségével készítették el a szappanokat.

A szappankészítés csak a szódagyártás elterjedésével kezdett gazdaságossá válni, így több emberhez el tudott jutni. Tömeges előállítása végül a XVIII. században kezdődött. Az első szappangyár a XVII. században nyílt meg Toloun városában és a következő évszázadra Marseille lett a szappangyártás központja, ám még ezután is mintegy száz évnek kellett eltelnie, hogy a szappan minden európai háztartásban elterjedjen. E korra már a mosás rítusa is közkeletű volt, mivel a tisztaság státuszszimbólummá vált. Kezdték felismerni azt a tényt is, hog a mosással bizonyos fertőzéseknek elejét lehet venni. Lassan elterjedtek a közösségi mosóházak.

Magyarországon a nagyobb bérházakban volt mosókonyha, a többség azonban a konyhában mosott.A magyar gazdasszonyok többnyire házilag főzték a szappant, jobbára a disznóölés utáni zsiradék fölös maradványaiból és lúgból. A mosás korántsem volt egyszerű feladat, és szinte lehetetlen volt egy napba belesűríteni.

A szintetikus mosópor feltalálása a háborúhoz köthető. Ebben az időben nehéz volt zsírhoz jutni, így ki kellett találni eg másik alternatívát a ruhák tisztításához.Mivel ez sokkal hatékonyabb ruhatisztítónak számít, később már nem is tértek vissza a szappannal való mosásra, hanem a szintetikus mosószereket igyekeztek tökéletesíteni. Ezt segítette elő a mosógépek elterjedése is, amihez praktikusabb volt mosóport használni. Az 1950-es években a mosóporok mellett megjelentek a folyékony mosóporok és fehérítők is, később pedig a folteltávolítók és a hidegben oldódó mosóporok.