A mosószóda kémiája

A mosószóda vagy másik nevén a nátrium-karbonát a szénsav nátriumsója. Szódának és sziksónak is hívja a népnyelv. Ez eg fehér színű pr vagy színtelen kristály, ami nagyon könnyen oldódik a vízben. Mivel hidrolizál, ezért vizes oldata lúgos kémhatású éppen ezért alkalmas kiválóan a különböző szennyeződések eltávolítására. Vizes oldatából 32 Celsius-fok alatt 10 molekula kikristályosodik a kristályvízzel. A savak hatására felbomlik és nátrium-sókká alakul.

A nátrium-karbonáttal történő mosás azért lehet környezetbarát, mert ez az anyag a természetben is előfordul a szikes talajokban és még egyes tavak vizében is. De a növények hamujában is találkozunk a nátrium-karbonáttal. Solvaynak, a híres kémikusnak köszönhetően már iparilag is ellőállítható az általa kifejlesztett eljárással, melynél alapanyagként nátrium-koridot, ammóniagázt és szén-dioxidot használnak fel.

Telített nátrium-klorid oldatba nyomás alatt ammóniagázt és szén-dioxidot juttatnak, melyből ammónium-klorid és nátrium-hidrogénkarbonát képződik. A nátrium-hidrogénkarbonát vízben kevésbé oldódik, mint az ammónium-klorid, így por alakban kiválik az oldatból, melyet összegyűjtenek, megszárítanak, és végül kiizzítanak. A végeredmény vízmentes nátrium-karbonát, ammónium-klorid és szén-dioxid, melyet a folyamat elejéhez visszavezetnek. Ez a folyamat leggazdaságosabb része.

A mosószóda kémia jelekkel leírva:

1. Nátrium-klorid, ammónia, szén-dioxid és víz reakciója nátrium-hidrogénkarbonát és ammónium-klorid keletkezése közben. NaCl+NH3+CO2+H2O->NaHCO3+NH4Cl

2. 100 Celsius-fok felett a nátrium-hidrogénkarbonát nátrium-karbonáttá, szén-dioxiddá és vízzé bomlik le.
2NaHCO3 ->Na2CO3+CO2+H2O

A nátrium-karbonátot felhasználják az üveggyártásban, a vizek lágyításánál, mosószerként a textiliparban és lúgósítóként az előhívokban, valamint adalékanyagként az egyes élelmiszerekben. Az élelmiszerekben mennyiségi korlátozás nlkül, általánosan engedélyezettek. E 500-zal jelölik. Többek között a sütőporokban, a csokoládé- és kakaókészítményekben, a vajkészítményekben és az ivóvízben találkozunk vele. Az anyag teljesen veszélytelen, de közvetlen kapcsolat során bőr- és szemirritációt okozhat.